Nagyon örültem a levelednek; az Úr fizessen meg érte. Hogy nem írtam, az nem a jóakarat hiánya volt, mert valóban a te nagy javadat kívánom, hanem mert úgy tűnt, hogy sok minden már le van írva ahhoz, hogy azon dolgozhassunk, ami lényeges, és hogy ami hiányzik, ha hiányzik valami, nem az írás vagy a beszéd, mert abból általában inkább túl sok van, hanem a hallgatás és a cselekvés. (…) Amit a leginkább szükségesnek tartunk, az a hallgatás lélekben és nyelvben e nagy Isten előtt, akinek nyelve, amelyet ő hall, csupán a hallgató szeretet.
(János a Keresztről, levél a bőrcipős karmelitákhoz Beasban, 1587. november 22.)
