Ó, te érzékeny érintés, Szó, Isten Fiúja, aki a te isteni lényed finomságával gyengéden áthatod lelkem lényegét, és amikor egészében finoman megérinted, belemeríted magad a te isteni örömöd és kellemeskedésed módjaiba, amelyekről soha nem hallottak Kánaánban, lehetetlen volt őket látni Temánban! Ó, hatalmas és nagyon érzékeny érintés, Szó, számomra annál jelentősebb, hogy átlépted a hegyeket és szétromboltad a sziklákat a Horeb hegyén hatalmad és erőd árnyékával, amely előtted ment, és édesen és erőteljesen észlelhetővé váltál a prófétának a szél lágy suttogásában! Ó, finom szél! Amikor olyan finom és gyengéd vagy, mondd: Hogyan tudsz, Szó, Isten Fiúja, ilyen finoman és gyengéden érinteni, amikor olyan félelmetes és hatalmas vagy?
(Keresztelő Szent János, A szerelem élő lángja 2,17)
