A bizalom, hogy valami a szobánkból és a csendből áramlik kifelé a környező világba, és segít azoknak, akik még mindig vándorolnak, megbékél velem, hogy erre a különös elvonulásra először hívtak – annyi ember előtt, akik ezt jobban megérdemelnék. El sem tudja képzelni, mennyire zavarba ejt, amikor valaki a „áldozat életéről” beszél. Áldozat életét éltem, amikor még a világban éltem…
(Edith Stein /1891–1942/, levél Gertrud von le Fortnak, 1935. január 31.)
