Imához és elgondoláshoz teljes munkafordítást kínálunk Ferenc pápa imáiról, amelyeket 2024. október 1-jén, a zsinat előestéjén tartott bűnbánati liturgián Oswald Gracias, Michael Czerny, Seán Patrick O'Malley, Kevin Joseph Farrell, Cristóbal López Romero, Víctor Manuel Fernández és Christoph Schönborn bíborosok mondtak el.
1. Szégyenkezve kérem Isten Atyát, hogy bocsássa meg a bátorság hiányáért elkövetett bűnömet. A bátorságért, amely szükséges a béke megteremtéséhez emberek és nemzetek között; a bátorságért, hogy elismerjük minden emberi élet végtelen méltóságát minden egyes fázisában – a születéstől a koroskorig, különösen a gyermekek, a betegek és a szegények, a munka, a föld, az otthon, a család, a közösség jogának tekintetében, ahol szabadon lehet élni; a bátorságért, hogy értékeljük a világ minden sarkának táját és kultúráját. A béke megteremtéséhez bátorság szükséges ahhoz, hogy igent mondjunk a találkozásra, nem a rivalizálásra; igent a szerződések betartására, nem a provokációkra; igent az őszinteségre, nem a félreérthetőségre.
Minden hívő nevében kérem a bocsánatot mindazok számára, akik ma érkeznek a világra, és akik utánunk jönnek, kérem a jövő generációk bocsánatát, akiknek ezt a „kölcsönzött” világot átadjuk, és akiknek joguk van egyszer békében és harmóniában élniük. Milyen nehezebbé válik a mi bűnünk, amikor Isten nevét hívjuk segítségül a háború és a diszkrimináció igazolására. Bocsáss meg nekünk, Uram.2. Szégyenkezve kérem a bocsánatot, hogy mi, hívők, is részesültünk teremtés kertjének pusztításában, hogy a teremtett világgal a saját kedvünk szerint bántuk, hogy annyira kevéssé védtük meg. Szégyenkezve kérem a bocsánatot, hogy nem ismertük el minden ember jogát és méltóságát, hogy diszkrimináltuk és kihasználtuk az őslakos népeket, és ezzel segítettük a rabszolgaság és gyarmatosítás rendszereit. Szégyenkezve kérem a bocsánatot, amikor részt vettünk és részt veszünk a globalizált közömbösség elterjedésében a migránsok tragédiái iránt, akiknél a tengeri utak és a nemzeti határok a halál útjává válnak a remény helyett. Az emberi méltóság mindig felülmúlja a határok jelentőségét. E pillanatban hallom Isten hangját, ahogy megkérdezi mindannyiunktól: „Hol van a testvéred, hol a nővéred?” Bocsáss meg nekünk, Uram.
3. Szégyenkezve kérem a bocsánatot minden lelkiismeret molesztálása, a hatalommal való visszaélés és a szexuális visszaélés miatt, amelyekben hívőként részesültünk vagy közvetlenül elkövettük. Milyen szégyen és fájdalom tölt el, amikor elsősorban a kiskorúak és a kiszolgáltatottak szexuális bántalmazására gondolok, azokra a visszaélésekre, amelyek megfosztották ezeket a gyengéket és védteleneket ártatlanságuktól, és megcsonkították bennük a szentséget. Szégyenkezve kérem a bocsánatot, amikor saját helyzetünket – amely a szentelésből vagy a szerzetesi életből fakad – arra használtuk, hogy ördögien kihasználjunk kicsinyeket és szegényeket, érezve, hogy nem érhet minket következmény. Bocsáss meg nekünk, Uram.
4. Szégyenkezve kérem a bocsánatot minden egyházi tag nevében, különösen mi, férfiak nevében, amikor soha nem ismertük el és nem védtük a nők méltóságát, amikor csendbe és alávetettségbe kényszerítettük őket, és nem ritkán – különösen a megszentelt élet környezetében – ki is használtuk őket.
Szégyenkezve kérem a bocsánatot minden helyzetért, amikor nem figyeltünk a családok törékenységére és sérüléseire, és helyette azonnal megítéltük és elítéltük őket. Szégyenkezve kérem a bocsánatot minden helyzetért, amikor a fiatal generációktól elvettük a reményt és a szeretetet, amikor nem értettük meg a növekedés nehézségeit, az identitás kialakításának nehéz időszakát, amikor nem voltunk hajlandók áldozatot hozni a fiatalok jogáért, hogy méltó és korrekt díjazású munkát találjanak, amelyben kibővíthetik tehetségüket és szakmai tudásukat.
Szégyenkezve kérem a bocsánatot minden helyzetért, amikor a bosszút a jogra való törekvés elé helyeztük, amikor az elkövetőket elhagytuk a börtönben, amikor a halálbüntetéshez folyamodtunk. Bocsáss meg nekünk, Uram.5. Szégyenkezve kérem a bocsánatot minden egyházi tag nevében, hogy elfordítottuk az arcunkat Krisztustól a szegényekben, és a szentélyek, valamint saját magunk díszítésére bántuk, így elvettük a kenyeret az éhezőktől. Szégyenkezve kérem a bocsánatot a mi ellenszegülésünkért, amely megakadályozza, hogy szegények egyháza legyünk, és alávetjük magunkat a hatalom kísértéseinek, a legmagasabb helyek hízelgésének és a kérkedő címeknek. Szégyenkezve kérem a bocsánatot, amikor a magunkba zárkózás kísértésének engedve, jól megvédett, beteg egyházi környezetünkből, mindent saját magunkhoz mérve, elutasítjuk a kiutat a földrajzi és létezési perifériákra. Bocsáss meg nekünk, Uram.
6. Szégyenkezve kérem a bocsánatot minden helyzetért, amikor az egyházban – különösen mi, pásztorok, akiknek a hívők megerősítése lenne a feladatunk – nem tudtuk megvédeni és bemutatni az evangéliumot, mint az örök újdonság élő forrását, amikor az evangéliumot „indoktrináltuk”, és kockáztattuk, hogy csupán halott kövekké redukáljuk, amelyeket másokhoz dobálunk. Szégyenkezve kérem a bocsánatot minden olyan helyzetért, amikor doktriner igazolást adtunk embertelen bánásmódra. Szégyenkezve kérem a bocsánatot minden helyzetért, amikor nem voltunk hiteles tanúi annak, hogy az igazság felszabadít, amikor megakadályoztuk Jézus Krisztus igazságának legitim inkulturációját, aki mindig a történelem és az élet útjain jár, hogy megtalálja azokat, akik hűen és örömmel akarják követni őt. Szégyenkezve kérem a bocsánatot minden olyan cselekedetért és mulasztásért, amelyek akadályozták és akadályozzák a keresztény hit egységét és az egész emberi család hiteles testvériségét. Bocsáss meg nekünk, Uram.
7. Szégyenkezve kérem a bocsánatot minden akadályért, amelyet a valóban szinódális, „szimfonikus” egyház építése során állítottunk, egyház, amely tudatában van annak, hogy Isten szent népe, együtt jár, és elismeri a közös keresztény méltóságot. Szégyenkezve kérem a bocsánatot minden helyzetért, amikor nem hallgattunk a Szentlélekre, hanem önmagunkra figyeltünk, és olyan nézeteket és ideológiákat védtünk, amelyek sértik a Krisztusban lévő közösséget, minden olyan közösséget, amely az idők végén az Atyára vár. Szégyenkezve kérem a bocsánatot minden helyzetért, amikor az autoritást uralkodássá deformáltuk, a pluralitást elnyomtuk, nem hallgattunk az emberekre, megnehezítettük sok testvér és nővér részvételét az egyház küldetésében, és elfeledtük, hogy a történelem során mindannyian Krisztusba vetett hit által hívások vagyunk, hogy élő kövekké váljunk az egyetlen Szentlélek templomában. Bocsáss meg nekünk, Uram.
