Keresztelő János
Amikor valaki magában hordoz valamit abból a mély szeretetből Isten iránt, amely a csendes visszavonulásra vágyik, akkor nagy kárt okozunk neki és az egyháznak, ha akár csak egy pillanatra is arra kényszerítjük, hogy "aktivitást" tanúsítson, és más, jelentős cselekvést végezzen. Hiszen Isten maga kér minket, hogy ne zavarjuk meg a lelket az ilyen szeretet találkozásából. Ki merne mindezek után büntetlenül cselekedni? Végül is ilyen szeretetre lettünk teremtve! Erre a gondolatra kellene az aktívaknak is gondolniuk, akik azt hiszik, hogy beszédükkel és külső erőfeszítéseikkel a világot szolgálják. Gondolniuk kellene arra, hogy többet használnának az egyháznak és Istennek is örömet szereznének, ha legalább a belőlük felhasznált idő egy kis részét Istennel imádságban töltenék, még ha imádságuk nagyon gyenge is lenne. Az így kapott spirituális erő, amely ajándékként érkezik, képessé tenné őket arra, hogy egyetlen cselekedettel többet érjenek el – és kevesebb erőfeszítéssel – mint ezer másikkal. Mit csinálnak, ha nem kimerülnek, és mégis szinte semmit sem tudnak tenni, sőt néha semmit, ha nem ártanak éppen le?
Isten óvjon minket attól, hogy a só megromoljon. Amit valaki kívülről végez – a lényegében nem lesz semmi. Mert a jó cselekedet másként nem végezhető el, mint az Istenből származó erő által. Mennyi mindent lehetne erről írni!
Spiritualis ének 28
Johannes von Kreuz: Fontosabb, mint bármely „akció”,
Karmelimpulse III/1993).
Fordította Dr. Vojtěch Pola.
