XV. A imádságban a szeretetreméltó Anya nagyon közel áll a jobb oldalamon. Néha az ő ölében pihenek vagy az ő térdén, és egy nagyon kedves, gyengéd, ártatlan, ugyanakkor szenvedélyes szeretetérzettel, néha pedig valami heves izgalommal és szívből jövő örömmel és más heves cselekedetekkel és feladatokkal, ahogyan azt egy nagyon szerető lány teszi. De ezt könnyen lehet mérsékelni, ha nem táplálják.
Ő világosan és egyértelműen tanít engem, hogyan kell viselkednem Isten jelenlétében, hogy ne tegyek semmit, ami akadályozna a közvetlen létjogosultságomban és az Isten önmagában való élvezetében, nevezetesen, hogy a bensőmben (fundo) ne tűrjek vagy ne engedjek meg semmit, ami nem tisztán Istentől vagy tőle származik.
Azonban ez a szeretetreméltó Anya érzékelése, ránézés és figyelem néha eltűnik és megszűnik. Ahogyan a gyermek, aki az anya ölében vagy az ő mellén elalszik, elveszíti az ő érzékelését és emlékét, úgy az én lelkem szeretetteljes és bizalmas ragaszkodással Istenhez önmagában teljes nyugalomban és a lelki hatalmak minden összpontosításában mély, bizalmas csendben, nagyon tiszta, intim és egyszerű szeretettel Isten iránt álomba merül, amelyben mindent megkülönböztetést és a saját figyelmet elveszít bármire, még a szeretetreméltó Anyára is, a maga isteni Egységére összpontosítva, abban elmerülve és benne szeretetteljesen elaludva.
