Szerdán van a Szeplőtelen Fogantatás ünnepe, nagy ünnep számomra! E napon a szent Szűz annyi nagy kegyelmet adott nekem (1)…
Soha nem felejtem el 1860. december 8-át, amikor kértem mennybéli Anyánkat, hogy ajándékozzon nekem egy kis Pavlínát, de nem tudom megállni a mosolyt, amikor arra gondolok, hogy teljesen úgy viselkedtem, mint egy kislány, aki megkéri az anyját egy babára (2)…
Idén reggel újra elmegyek a Szűz Máriához, korán szeretnék ott lenni, szeretném elsőként érkezni, szokás szerint egy gyertyát ajánlok fel neki, de már nem kérek több gyermekért (3). Imádkozom, hogy azok, akiket kaptam, szentekké váljanak, hogy követhessem őket, de hogy ők sokkal jobbak legyenek, mint én!
(Zélie Martin /1831–1877/, levél 1875. december 5-én)
(1): Az ünnep akkoriban valószínűleg sokkal intenzívebben volt megélve, mint ma – a hitvallást 1854-ben ünnepélyesen kihirdették; 1858-ban a Szűz Mária kimondta ezt a nevét a lourdes-i jelenés során: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás”.
(2): A kérés azonnal meghallgatásra került – Pavlína 1861. szeptember 7-én született.
(3): Zélie már kilenc szülésen volt túl, a legkisebb Terézke két éves volt.
