Szent Ágoston mondja: „A szeretet elfelejti saját méltóságát, és szomjazza a szeretett lény felemelését és gazdagítását: a szeretet mértéke az, hogy mérték nélkül való.” Kérem Istent, hogy töltsön el engem e mértékkel, amely mérték nélküli, és így „a gazdag isteni dicsőségéből.” Legyen a szeretet súlya olyan boldog önfeladáshoz vezet, amiről az apostol beszélt, amikor kiáltotta: „Már nem én élek, hanem Krisztus él bennem.”
(Isabella a Szent Háromságtól, levél Chevignard apához, 1904. november 29.)
