Mindent csakis önmagunkra alapozni annyit jelent, hogy korlátozzuk magunkat, mert az énünk kicsi és korlátozott. Az ember ezzel korlátozza a lelkét, amely a végtelenre, Istenre lett teremtve. Minél inkább támaszkodunk önmagunkra, annál kevésbé vagyunk rugalmasak. Így nem tudjuk megkülönböztetni az utat, amelyen Isten hozzánk érkezik. Minél inkább ragaszkodunk a biztonságos, ismert utakhoz, annál inkább kockáztatjuk, hogy elhagyjuk a szerető ölelést, amely megnyílik előttünk, hogy befogadjon és vigyen ezen a keskeny úton.
(Mary David Totah, OSB /1957–2017/, Isten öröme)
