Miatyánk a dicsőség, hála és kérés, ez a miatyánk. Rövid és egyszerű mondataiban megjelenik az ember és Isten közötti teljes kapcsolat, közöttünk és szerető Mennyei Atyánk között... De a szavak önmagukban nem teszik a imádságot, még a miatyánk szavai sem... A helyes szavakat, még a legjámborabb frázisokat is olyan könnyen lehet kimondani, mint amikor a kutya a vacsoráját kéri. Ő is megtanulta, mit mondjon, és a megfelelő időben mondja a megfelelő szavakat. De ez a mechanikus mondás olyan távol áll az imádságtól, mint a kutya ugatása az emberi beszédtől. Isten hallhat és érthet, ugyanúgy, ahogy mi halljuk és etetjük a kutyát. Egy bizonyos minimális kommunikációt elértünk, és az Úr semmilyen erőfeszítést nem hagy jutalom nélkül, de hogy hogyan kell valóban imádkozni, azt még nem tanultuk meg.
(Walter J. Ciszek SJ /1904–1984/, emlékek a szovjet egyházbörtönből, Ő vezet engem, 5. fejezet)
