Jézus először esik el a kereszten. Mindannyiunknak sok „első esése” van a háta mögött. Eljön az a pillanat, amikor tudatosan nem engedelmeskedünk a szüleinknek, megjelenik az első hazugság, az első szexuális vétség. Amikor szülőkké válunk, újabb első elesések jönnek: hirtelen, nagy szégyenünkre ráébredünk, hogy keményen bánunk a gyermekünkkel, akit egyébként kimondhatatlanul szeretünk. A papság tagjai is átélnek első eleséseket a felszentelés után.
Az első eleséseket szégyen és tagadás kíséri. Megdöbbentik azt a képet, amelyet magunkról alkottunk. Ilyen pillanatban ne feledjük, hogy Jézus közel van hozzánk, hogy hordozza mindazok szégyenét, akik először esnek el, és ezt továbbra is megteszi.
(Timothy Radcliffe OP /*1945/, Keresztút hívőknek és hitetleneknek, 3. állomás)
