Isten a mi kötelességünkben, a mi foglalkozásunkban van, sehol máshol. Csak ott adja meg nekünk lépésről lépésre. Életünk minden pillanata és minden apróság, még ha jelentéktelennek és nagyon „száraznak” tűnik is — ha szabad így mondanom — Krisztustól van, aki nekünk akar ajándékozni magát, hogy a szívünkbe fogadhassuk. Milyen sok sürgető isteni sugallat érkezik hozzánk a nap folyamán, hogy befolyásolja a lelkünket.
(P. Albert Peyriguere /1883–1959/, levelezés, levél 1946. március 13.)