Uram, előtted sivatag van, életben szegény, terméketlen, gyümölcsben szegény! Te azonban vagy a virág és a gyümölcs, Te vagy a feltámadás ebben a sivatagban! Uram, kérünk Téged, hadd legyünk Nyitottak Feléd, és ne zárkózzunk be önmagunkba, hogy általad virágozzunk, hogy általad gyümölcsöt hozzunk! Hadd legyünk virágzó sivatag a Te szereteted erejében és szépségében! Itt fekszünk, mint kihalt és terméketlen élet, pedig nekünk a menyasszony ölében kellene lennünk, aki ölel Téged, aki megszöl egy, aki kiad Téged. Hadd fújj fölöttünk Te, a feltámadás Lelke, és uralkodj felettünk, hogy érezhessünk Téged, hogy hordozhassunk Téged, hogy kiadhassunk Téged; Téged, Isten, minden mindenben, Téged, Szentlélek, minden mindenben! (…) Kérjük, állj fel, Uram, kérjük, áramolj a mi sivatagunkból, a mi terméketlenségünkből, a mi tapasztalatlanságunkból, és légy minden mindenben.
(Erich Przywara SJ /1889–1972/, E kor imái, 7; a második világháború idején)
