A keresztény szeretetnek és megbocsátásnak be kell épülnie a mindennapi életünkbe, nem maradhat pusztán elmélet. Arra vagyunk hívva, hogy valódi embereket szeressünk körülöttünk, akik nem tökéletesek, és nem mindig lehetnek kellemesek vagy szimpatikusak. A közösségben való élet és a érettség megköveteli, hogy kölcsönösen elfogadjuk egymás gyengeségeit és különcségeit, egyszerűen mindent, ami próbára teszi a türelmünket, ami feszültséget és konfliktusokat szül.
(Mary David Totah, OSB /1957–2017/, Isten öröme)
