A vágyam a vértanúság iránt nemmit sem jelentenek, nem adnak nekem olyan határtalan bizalmat, amilyet a szívem mélyén érzek. Őszintén szólva, a lelki gazdagság igazságtalanná teszi az embert, amikor vonzalommal néz rá, és azt hiszi, hogy ez valami nagy dolog... Ezek a vágyak Jézus által adott vigaszként szolgálnak néha gyenge lelkeknek, mint amilyen az enyém (és ezekből a lelkekből sok van). De amikor ezt a vigaszt nem adja, az kegyelem és privilégium. (…) Kedves nővér, hogyan mondhatják, hogy vágyaim a szeretetem jelét mutatják? ... Ó, jól érzem, hogy ez egyáltalán nem az, ami tetszik az Úr Istennek a kis lelkem mélyén. Tetszik neki, hogy szeretem a kicsinységemet és szegénységemet, tetszik neki a vak hitem az ő irgalmában... Ez az egyetlen kincsem. Kedves keresztmamám, miért ne lehetne ez az ön kincse is?...
(Terezia a Kis Jézusról és a Szent Életről, levél 197, Mária nővérhez a Szent Szívből, 1896. szeptember 17.)
