Amikor a vőlegényemhez megyek, és nincs semmim, amit kínálhatnék neki, mert semmi jó nincs bennem, az ő saját gazdagságát mutatom be: a gonoszságom helyett az ő jóságát adom, és a hanyagságom helyett az ő tökéletes, szent műveit.
(Katalin de’ Ricci /1522–1590/)