Még nem köszöntem meg neked a december 22-i leveledet. Igen, legyen Úr a fény mindig inkább az életedben, egy fény, amely erősödik, és amelyet egyre inkább értékelünk az évek múlásával, amikor a fiatal korunk álmodott „kimenetelei” egyesével zárulnak le, és nő a csalódottság magunkban és másokban. – Teljesen igazad van, amikor arra törekszel, hogy az Intézetben szeretet uralkodjon a szegények iránt: ez a legkeresztényebb, legszociálisabb, legoktatóbb hozzáállás, amit a diákjaid elvihetnek tőled. Rávenni őket, hogy valódi együttérzéssel hajoljanak meg a nyomorúságosok előtt, annyit jelent, hogy egyetlen szokásban megadják nekik az összes emberi és katolikus nevelés lényegét. Ebben a tekintetben soha nem túlozhatsz.
(Pierre Teilhard de Chardin SJ /1881–1955/, levél a frontról, unokatestvérének, 1916. január 8.;
idézve Pierre Teilhard de Chardin, A gondolkodás születése. Levelek 1914–1919, Malvern 2021)
