Szerintem valóban szükséges, hogy egészséges megbékélést teremtsünk Isten és a Világ között, a világ elhagyására vágyakozó keresztény vágyak és az eltávolíthatatlan szenvedély között, amely egész lényünket megremegteti, amint tapasztalunk valamit a Nagy Egész lelkéből, amelynek elvitathatatlan részei vagyunk. (…) Helyesen látod, hogy nagy támaszra találsz Szent Pálban. Ő a legmegbízhatóbb teoretikus, aki a keresztény panteizmus bizonyos szagát árasztja. Számára minden erő a mélységben összefonódik, egyesül, és Urunk emberi mivolta átveszi őket és átalakítja egy transzcendens és személyes egységbe. Szent Pál a világgal való kapcsolatban legalább annyit beszél, mint az egyénről. És ez az egyik oka, amiért a felolvasása sokkal inkább érdekel, mint bármely más.
(Pierre Teilhard de Chardin SJ /1881–1955/, levél a frontról, unokatestvérének, 1916. február 2.;
idézve Pierre Teilhard de Chardin könyvéből, A gondolkodás születése. Levelek 1914–1919, Malvern 2021)
