A leggyengébb lélek az, aki a legjobban remél, és ez a tett, amelyet azért hajt végre, hogy elfelejtse önmagát, és Isten karjaiba veti magát, Őt jobban dicséri, mint bármely alázatos cselekedet, amit csupán önmagáért végezhetne.
(Szent Erzsébet a Szentháromságról, Summarium 64)
