Amikor valaki hosszú időn keresztül mindennap részesül a szentáldozásban, a hit önmagában arra ösztönzi, hogy naponta legalább egyszer teljes szívével imádkozzon - és ez éppen a hálaadáskor. Nem volt olyan áldozás, amely ne hozott volna egy kicsit több teológiai szeretetet a lelkembe. És amit az Úr belém helyezett, az bennem marad. Igaz, hogy a belénkolt hitet és szeretetet az ember nem érzékeli. De ez nem fontos.
(Jeremiah atya /1907–1985/, a sept-fons-i trappista kolostor szerzetese,
részlet a "Élni, élni" című szövegből)
