Az ember vágyakozik arra, hogy folyamatosan ajándékozva legyen a lét által, hogy ki tudja meríteni azt, amit a pillanat egyszerre ad és elvesz. Nem akar lemondani arról, ami a teljességet adja neki, és határtalan és végtelen szeretne lenni, hogy mindent teljes mértékben és folyamatosan birtokolhasson. Végtelen öröm, árnyék nélküli boldogság, határok nélküli szeretet, fokozott élet, amely soha nem lankad, a legnagyobb tett, amely egyben tökéletes béke és szabadulás minden feszültségtől – ez az örök boldogság (…) Ez a lét, amelyre az ember vágyik az életében.
(Edith Stein /1891–1942/, Welt und Person; 110)
