Soha nem változik, jóságában folyamatosan hajlik hozzád.

Semmi semmiképpen nem árthat Önnek az Őhozzá vezető úton. Ne nagyon figyeljen oda, ha lelkes vagy bátortalan. Ez a száműzetés törvénye, hogy az egyik állapotból a másikba lépjünk. Higgye el, hogy Ő sosem változik, hogy jóságában mindig Önre hajol, hogy magához vegye és Önben leülepedjen. Ha mindezek ellenére a hiányérzet és a szomorúság gyötri, kapcsolja össze ezt az aggodalmat a Mester aggodalmával az Olajfák kertjében, amikor azt mondta az Atyának: „Ha lehetséges, múljon el tőlem ez a pohár.”

(Alžběta od Trojice, levél 249)