A teremtés Isten játéka, végtelen és megfoghatatlan bölcsessége játéka. Ez az a tér, ahol Isten nagysága megnyilvánul. Az öröm az emberi élet értelme, az öröm hálaadással és a hálaadás örömmel. Akié az a öröm, amely megöleli a Teremtőt és annak személyes jelenlétét, az megszabadul a kínzó kérdéstől, hogy miért. Isten dicsőítése tehát az élet örömében rejlik. Az ember a végső élet csendes örömében, abban az igenben, amellyel igent mond e szépségre, részesedik a Teremtő végtelen örömében.
(Jürgen Moltmann /1926–2024/, A tánc Ura, 1972)
