Olyan sok szeretetet érzek a lelkemben! Olyan, mint egy óceán, amibe beleugrok és amiben elveszek... Ő bennem van, én pedig Őbenne. Nincs más dolgom, mint szeretni Őt és engedni, hogy Ő is szeressen engem minden pillanatban, minden dologban: ébredni a szeretetben, a szeretetben mozogni, a szeretetben elaludni a lelkével az Ő lelkén, a szívével az Ő szívén, a szemeivel az Ő szemein...
(Alžběta od Trojice, levél 146, Angles kanonoknak)
