Isten keresésében a legmagasabb önzetlenség kifejezése éppen az a képesség, hogy elviseljük saját felemelkedéseinket és mélypontjainkat, miközben nem szűnünk meg hinni abban, hogy Isten kegyelme és a Szentlélek továbbra is hat, és hogy Isten élete és a mennyei kegyelem valóban erősödik bennünk. Ez egy megalázó folyamat, hiszen folyamatosan tapasztaljuk saját gyengeségünket és nyomorunkat. Nagy bátorságot igényel.
Sem Mária, sem József nem voltak mentesek a fájdalmas kereséstől: „Íme, apád és én aggódva kerestünk téged.” A keresztény csak akkor találhat rá Krisztusra, ha őszintén és kitartóan keresi Őt. Keresésünk általában „a rokonok és ismerősök között” kezdődik, tehát ott, ahol ismerjük a dolgokat. Végül az ember eljut az Atyához és ahhoz, ami „az övé”. És Jézust ott találja, ahol teljesen odaadta magát.
(Mary David Totah, OSB /1957–2017/, Az Isten öröme)
