Néha, amikor bizonyos lelki írásokat olvasok, amelyekben a tökéletesség ezernyi akadályokkal és sok illúzióval van körülvéve, az én buta értelmem hamarosan elfárad, becsukom a tudományos könyvet, ami fejfájást okoz és kiszárítja a szívemet, és elhozom a Szentírást. Akkor minden világosnak tűnik, egyetlen szó végtelen horizontokat tár fel a lelkem előtt, a tökéletesség könnyűnek tűnik. Látom, hogy elég elismerni a semmiségünket és gyermekként Isten ölelésébe adni magunkat.
(Terézia a kis Jézusról és az Isteni Arcról, levél Roulland atyának, 1897. május 9.)
