Mi a legnehezebb, az az, hogy búcsút vegyünk saját magunktól és a saját gondjainktól, és szabadságot vegyünk tőlük, és nála töltsük. Akkor belső öröm érkezik, és minden más mellékesen történik. „Te foglalkozz velem, én foglalkozom veled.” Minél többet cselekszünk ebben az értelemben, annál jobban lélegzik a lelkünk, és annál nyugodtabbá válik. Ezt naponta százszor kell tennünk. A jel, ami figyelmeztet minket arra, hogy mikor, a következő: amint belül feszültséget érzünk.
(kard. Charles Journet /1891–1975/, levelezés)
