Most már mint soha, úgy tűnik, hogy ferences karizmánk a békét és jót hozza oda, ahol nyugtalanság, sötétség és háború uralkodik.
A gyerekek, akik a fogadóközpontjainkba érkeznek, játszanak, meséket néznek, és még el is felejtik, hogy körülöttük háború dúl, és néhány felnőtt talán életében először veszi kezébe a rózsafüzért, térden állva imádkozik, megtanul vallásos énekeket énekelni, és valódi békét tapasztal meg, amelyet nem lehet tankokkal vagy más fegyverekkel elérni, mert mi azt a békét birtokoljuk és hiszünk benne, amelyet Jézus Krisztus hagyott ránk: „Békét hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Nem azt, amit a világ ad, én adom nektek. Ne nyugtalankodjék a szívetek, és ne is féljen.”
