Köszönöm, köszönöm neked, örökkévaló Atya,
hogy megvetettél engem, a te teremtményedet,
nem fordítottad el tőlem az arcodat
és nem utasítottad el vágyamat.
Te, fény, hozzám jöttél, a sötétségekhez;
Te, élet, hozzám jöttél, aki halál vagyok;
Te, orvos, a nehézségeimhez;
Te, örök tisztaság, hozzám, akit számtalan bűn sár borít;
Te, végtelen, hozzám, aki véges vagyok;
Te, bölcsesség, hozzám, aki bolondság vagyok.
(Katarina Sienai /1347–1380/, imák 10)