Jézus legyen a lelkedben, lányom Krisztusban. (…) Mivel Isten hatalmas jótéteményei nem férnek el máshol, mint egy üres és magányos szívben, az Úr arra vágyik, hogy valójában magányos legyél, mert szeret téged, hogy csak ő társaságot adjon neked. És szükség lesz arra, hogy méltóságod csak vele való elégedettségre törekedjen, hogy benne minden beteljesülést megtaláld; mert még ha a lélek a mennyben is van, ha nem alkalmazkodik ahhoz, hogy ezt akarja, nem lesz elégedett; és ez történik velünk Istennel is, bár Isten mindig velünk van, még amikor a szívünket valami más foglalja le, és nem magányos.
(Keresztény János, levél Eleonóra anyának Szent Gabrieltől, 1589. július 8.)
