Szorongatsz engem, kedves Malinom. Jól látom, hogy boldogtalan vagy, és ez a te hibád, mondom neked. Légy nyugodt, nem gondolom, hogy őrült lennél, de izgatott és túlságosan érzékeny vagy, és amikor így vagy, másokra is hatással vagy. Azt mondod, hogy nekem nincsenek gondjaim vagy szenvedésem – igaz, hogy nagyon boldog vagyok, de ha tudnád, milyen boldog lehet az ember, még ha eközben morcos is; mindig a jó Istenre kell tekinteni. Eleinte, amikor az ember érzi, hogy forr benne a feszültség, próbálnia kell, de nagyon finoman. Állandó türelemmel és a jó Istennel az ember meg tudja csinálni.
(Alžběta od Trojice, levél 123)
