Élő szentség, rejtett Jézus, Te látod lelkem állapotát. Magamtól nem tudom kiejteni szent neved. Nem tudom a szívemből kihozni a szeretet tüzét, de térdelek lábadnál, és a lelkem tekintetét – a hűség tekintetét – az oltárra szegezem. Te mindig ugyanaz vagy, bár lelkemben változás történt. Remélem, eljön az idő, amikor leleplezed arcodat, és gyermeked újra látni fogja édes arcodat. Jézus, csodálkozom, hogy ilyen sokáig el tudsz rejtekezni előlem, hogyan tudod visszatartani azt a hatalmas szeretetet, amit irántam érzel. Szívem otthonában hallgatok és várom érkezésedet, egyetlen kincse szívemnek.
(Szt. Faustyna Kowalska, Napló, IV. füzet, 1239)
