Nem tudsz aludni, mindent értékelni akarsz, mindent ki akar szedni, mindenen gondolkodni akarsz, és így bízol az emberi erőkben, vagy - ami rosszabb - csak az emberi beavatkozásban bízol. És ez gátolja azokat a terveket, amelyeket veled kapcsolatban van. Milyen nagyon vágyom az igazi odaadásra, hogy jótéteményt tudjak gyakorolni veled. Mennyire elszomorít, amikor zavartnak látlak. Éppen ezt űzi a gonosz, hogy zavarba hozzon, felháborítson, elrejtve téged a hatásom elől, és az emberi cselekedéseknek kitéve hagyjon. Támaszkodj rám, bízd rám mindent! Csodákat teszek a bizalmad arányában, nem a gondjaidéval.
(Don Dolindo Ruotolo /1882–1970/, az odaadás aktusa)
