Kedves Marg,
(…) gyönyörű napos időben írok neked, még mindig az erdőből; ez a tüzérségi gránátok területén található, amelyek naponta és éjjel körülbelül tízszer csapódnak be a magas növényzetbe zúgó dördüléssel, anélkül, hogy egyébként bármiféle izgalmat keltenének. A levegőben felettünk körülbelül tíz léggömb lebegett. Egyébként a front elképesztően nyugodtnak tűnik…
Nincs oka, hogy miattam aggódj. Csak imádkozz szorgalmasabban Urunkhoz, hogy ezekben a napokban pontosabban kövessem az Ő Akaratát és azt tegyem, ami hasznos lehet Neki. Amikor erről gondolkodom, jó dolog „a jéggel formált” lenni az Isteni Óceán által. Aztán, ahogy állítólag te is világosabban megértetted – minden, ami elveszik magunkból a kényszerű szolgálatban, biztos nyereség, a létünk műve, amit véglegesen a biztonságba helyeztek.
(Pierre Teilhard de Chardin SJ /1881–1955/, levél a frontról, unokatestvérének, 1916. július 10.;
idézve Pierre Teilhard de Chardin, A gondolkodás születése. Levelek 1914–1919, 2021)
