Bár Uram, mint egyetlen elem, mint egyedüli szükséges és elegendő zsákmány az élet sikeréhez, növekedjen a szívedben. (…) Isten mindent jelent. Azáltal, hogy teljesebben és hűségesebben törekszünk feléje, és minden erőnkkel Őhozzá vonzódunk, kimerítjük maradéktalanul létezésünk minden hasznos erejét; hibátlanul közelítünk, anélkül, hogy félnünk kellene attól, hogy elveszítjük azokat, akiket szeretünk; képessé válunk arra, hogy jót tegyünk magunk körül, békét és jót sugározzunk… Egyetlen cselekedettel, egyetlen hozzáállással valósítjuk meg vágyaink és kötelességeink összetettségét. Nem igaz, hogy jó biztonságosan és visszavonhatatlanul odaadni magunkat Isten áldott egységének, amelybe minden dolog és minden ember beletartozik?
(Pierre Teilhard de Chardin SJ /1881–1955/, levél a frontról, unokatestvérének, 1915. december 24.;
idézve Pierre Teilhard de Chardin, A gondolkodás születése. Levelek 1914–1919, Malvern 2021 című könyvből)
