Nem szabad hagynod, hogy állandó aggodalmak kínozzanak amiatt, hogy az életben nem teszel semmi értékeset, vagy semmit, ami arányban állna a vágyaddal és Isten kegyelmével. Azt hiszem, elegendőt teszel – sokkal többet, mint ami látható. Miért is kellene egyáltalán aggodalmaskodni ezek miatt a kérdések miatt? Nem elegendő-e belsőleg nagy ambíciókat táplálni, és hűen próbálni megvalósítani őket, hogy jogunk legyen bízni abban, hogy Isten biztosítani fogja a végső sikerüket? Talán még inkább arra törekedj, hogy – minden dologra tekintettel – elveszítsd magadat Istenben, hogy már azt sem akarod majd tudni, vajon sokat vagy keveset teszel-e ebben a világban, és csak boldog leszel, hogy Őt magadban érzed, minden vágy és cselekvés kezdetén és végén.
(Pierre Teilhard de Chardin SJ /1881–1955/, levél a frontról, unokatestvérének, 1917. augusztus 5.;
idézve: Pierre Teilhard de Chardin, A gondolkodás születése. Levelek 1914–1919, Malvern 2021)
