Ha lehetőségem van jót tenni, gyermeki módon Istenhez fordulok, és azt mondom: Uram, nem tudom megtenni, ha nem segítesz. Így imádkozom, és aztán erőt kapok fentről – bőven elég.
Ha hibáztam és nem teljesítettem a kötelességeimet, Isten előtt bevallom a hibáimat. Egyszerűen ezt mondom: Uram, ha magamra hagysz, sosem lesz jobb. Csak Te akadályozhatod meg a bukásaimat, és csak Te tudod helyrehozni, ami bennem torz. Akkor már nem foglalkozom vele. Istennel a legnagyobb egyszerűséggel kell érintkezni, őszintén és nyíltan kell beszélni Vele, és segítséget kérni mindabban, ami érint minket. Soha nem tagadja meg tőlünk. Ezzel gyakran tapasztaltam.
(Szent Lőrinc a Feltámadásról, 2. beszélgetés, 1666. szeptember 28.)
