Isten a lélekra azt mondja: „Azáltal, hogy megismer engem, felfakad benne a kifejezhetetlen szeretet. Ez a szeretet állandó fájdalomban tartja; ez nem olyan nyomasztó fájdalom, amely kiszárítja és kimeríti a lelket, hanem inkább olyan, ami táplálja azt. Megismerte az én igazságomat, ugyanakkor a saját hibáit, hálátlanságát és embertársának vakságát, és elviselhetetlen fájdalmat érez. Ha szenved, az azért van, mert szeret; ha nem szeretne, nem szenvedne.”
(Katalin a sienai /1347–1380/, Dialógus 4)
