Ha ha lenne – ami lehetetlen – még Isten sem látná a jó cselekedeteimet, egyáltalán nem lennék szomorú. Annyira szeretem őt, hogy szeretném, ha örömet szerezhetnék neki akkor is, ha nem tudja, hogy én vagyok az. Amikor tudja és látja, valahogy köteles „viszonozni azt”. Nem szeretném, ha ezt a gondot rábíznám.
(Terézia a Gyermek Jézusról, Utolsó beszélgetések, 1897. május 9.)