Mit mondhatnék Artois-ról? A tél végén érkeztem, amikor a szögesdrót árkokban csak a mocsok halmozódik. Aznap délután, amikor visszatértem Hersin-Coupignybe, a megemlített gödörben bombázás történt, ami hat tyúkot vitt el a nővérektől, akikkel általában misét tartok; a legszebb tyúkot kaptam levesnek: ez megbékélhetne velem a 210-es kaliberű lövedékekkel, nem igaz? (…)
Ne feledd, hogy Urunk megőriz engem minden gonosztól, ha akarja. És még ha nem akarja, akkor is nagyon jót fog hozni, még neked is, mert minden hozzájárul a lélek legfőbb jójához (mondja Szent Pál), ha nem mindenkinek, akkor legalább azoknak, akik szeretik Istent. Ez egy szűkített „optimizmus”, de nagyon vigasztaló…
(Pierre Teilhard de Chardin SJ /1881–1955/, levél a frontról, unokatestvérnek, 1915. december 2.;
idézve Pierre Teilhard de Chardin, A gondolkodás születése. Levelek 1914–1919, 2021)
