Te, Uram, minden egyes pillanatot rögzítesz, amelyet az ember arra használt, hogy szeressen téged, és egy pillanatnyi megbánásért elfelejted azokat a sértéseket, amelyekkel elhalmoztak. Ezt tudom a saját tapasztalatom alapján, és nem értem, Teremtőm, miért nem rohan az egész világ a lábaidhoz, hogy létrehozza ezt a csodálatos barátságot veled. Ha közelebb lépnének hozzád, jó és rossz emberekké válnának. (…) Csak ha megengednéd, hogy néhány órát veled töltsenek naponta, bár a lelküket ezernyi gond és földi gondolat rázza meg, mint az enyém.
(Terézia Jézustól, Az élet könyve VIII,6)
