Mi lehet vidámabb, mint a végtelen és az örökkévalóság? Az a tudat, hogy bár ezekkel a kategóriákkal szemben nincs semmim, mégis számításba vesznek engem, mert a végtelen és az örökkévalóság sem bírja a monológot, az dialógus, és ezt az embertől akarják vezetni, az emberi szem úgy lett teremtve, hogy lásson, az emberi agy, hogy egy kút legyen, amelybe a végtelen és az örökkévalóság belemárthatja az ujjait.
(Bohumil Hrabal /1914–1997/, Az gondolkodás öröme – az alkotás öröme)