A földön semmit sem találok, ami boldoggá tenne. A szívem túl nagy, semmi sem tud megelégedni azzal, amit a világon boldogságnak hívnak. A gondolataim az Örökkévalóság felé szállnak, az idő véget ér! (…) Valóban igaz, hogy az Úr a kicsiket választja, hogy megszégyenítse a világ nagyjait… Nem támaszkodom a saját erőmre, hanem annak erejére, aki a kereszten legyőzte a pokol hatalmát.
(Terézia a kis Jézusról és Szent Arcról, 245. levél, nővéreknek, 1897 június;
ez Théofán Vénard (1829–1861), a francia gyarmatokon működő misszionárius-mártír gondolatainak parafrázisa)
