Tudja, hogy szegények vagyunk, de ezt figyelembe sem veszi, és semmiben nem enged nekünk. Ő maga a szeretetével először megégeti hiányosságainkat, bűneinket és vétkeinket. Aztán, amikor látja, hogy tiszták vagyunk, olyan, mint egy keselyű, aki mindent fel akar falni. El akarja fogyasztani életünket, és azt a magáévá akarja tenni. A mi hibákkal teli életünket a magáévá, amely tele van kegyelemmel és dicsőséggel, ami számunkra van előkészítve, feltéve, hogy lemondunk magunkról.
(Szent Erzsébet, Menyország a hitben 18)
