Mária, a szegények kincse! Bűnben elveszítettük a Legfőbb Királyt, megsértettük az angyalokat, és magunknak is nehézséget okozunk, és egyáltalán nem tudjuk, mit tegyünk. Az egyetlen dolog, ami a szegényeknek marad, hogy felemeljük a szív és test szemét hozzád, tanácsot keressünk, segítségért könyörögjünk. (…) Te tudod, hányszor emeltem felemelt szemmel, keserű lélekkel, háborgó szívvel és könnyes arccal a tekintetemet hozzád, legirgalmasabb Szűz, és a te segítségeddel megszabadultam minden veszélyből. Örüljenek mások ártatlanságuknak, mások örüljenek a sok érdemüknek, (…) ami engem illet: reménye és vigasza az életemnek Te vagy, Édesanyám.
(Heinrich Suso OP /1295–1366/, Az örök bölcsességről)
