A szentmisében, ahol minden ima tökéletes, mindenkivel beszélünk. Néha a Szentháromságra (Suscipe Sancta Trinitas) beszélünk, néha az Atyához (Elevatis oculis ad Te Deum Patrem), néha Jézus Szavához, néha a Szentlélekhez (Veni Sanctificator), néha a mennybéli szentekkel, néha pedig a körülöttünk lévő emberekkel, és néha csak magunkkal, elgondolkodva Isten jelenlétében: Quid retribuam Domino… calicem salutis accipiam. Ha nem is beszélünk az angyalokkal (csak a mise utáni imákban), legalább Istenről beszélünk az angyalokról, akik mint szolgák jelen vannak, és aktív szerepet játszanak a szentáldozatban. És beszélünk vele a szentekről és a tisztítótűzben lévő szent lelkekről, valamint a pápáról, a püspökről és minden barátunkról. Nem lehetne kevésbé magánjellegű dolog, mint a szentmise. Egyúttal azonban tökéletes magány is.
(Thomas Merton, naplóbejegyzés 1950. március 15-éről)
Megjegyzés: Ma Cseh Köztársaság (az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának felhívására) csatlakozik az eucharisztia ünnepléséhez a covid-19 áldozataiért, a betegekért és az egészségügyi dolgozókért.
