Jézus, jelen vagy a szentélyben és imádkozol az Atyához. Nem jövök zavarni téged. Azért jövök, hogy jelenlétemmel csatlakozzak a te jelenlétedhez. Kapcsolatban vagyok az elosztott nép tagjaival, akik a te országodért dolgoznak, és küldetésem, hogy összegyűjtsem őket. Vizsgálni fogom a láthatárt, és fokozatosan elébed terjesztem azokat a humanizmusokat, akiket ismerek, népeket és egyes lelkeket? Vagy imádkozom, anélkül, hogy felsorolnám azokat, akiket rám bíztál, és csak neked hajolok meg, kérlek, és szeretlek mindegyikükért: értük és magamért? Már régóta szokásommá vált, hogy mondom neked ezeket a neveket, de ez egyáltalán nem számít. Feladatom, hogy kövessem a pillanat mozgását, hiszen a hatás mindig ugyanaz lesz. Amikor imában egyesülök Istennel, akkor azok is, akikkel képviseleten keresztül kötődöm, egyesülnek Istennel. A titokzatos test így összekapcsolódik veled, és én a számodra végzett képviseleten keresztül vagyok a szíve.
(Jeronimus atya /1907–1985/, trapista rendi szerzetes a Sept-Fons-i kolostorban,
Suite sur la très noble vertu de religion)
