Ó, te Remény és apám és teremtőm és valódi Uram és Testvérem! Amikor azt fontolom, hogy ti. kijelentetted, hogy örömöd abban rejlik, hogy az emberek gyermekeivel élsz, a lelkem nagyon örül.
Ó, ég és föld Ura, mennyire segítenek ezek a szavak minden bűnösnek, hogy ne veszítse el a bizalmát! Nem hiányzik neked, Uram, azoknak a társasága, akik örömet szereznének neked, hogy olyan bűzös férget keresel, mint amilyen én vagyok?
Az a hang, amelyet a Kereszteléskor hallottak, azt mondta, hogy örömödet fiadban találod.
Ez azt jelenti, hogy mindannyian egyenlők vagyunk, Uram? Ó, mekkora irgalmasság és milyen kegyelem, amelyet mi magunk nem érdemelhetünk meg! És hogyan feledkezünk meg erről mind, halandók! Emlékezz hát te is, Istenem, a sok nyomorunkra, és vedd figyelembe gyengeségünket, hiszen minden tudója vagy.
Ó, lelkem, mérd fel azt a nagy örömöt és azt a nagy szeretetet, amelyet az Atya talál a Fia ismeretében és a Fiú az Atya ismeretében, és azt a buzgóságot, amellyel a Szentlélek mindkettővel egyesül! És hogy egyik Személy sem válhat el ettől a szeretettől és ismerettől, mert egyek.
Ezek a felséges Személyek ismerik egymást, szeretik egymást, és örömüket lelik egymásban. Nos, mire van még szükségem a szeretetemre? Miért akarod, Istenem, vagy mit nyersz vele? Ó, legyél áldott örökké, Istenem! Kérem, Uram, hogy minden dolog dicsérje Önt, és ez soha ne érjen véget, hiszen az nálad sosem lehet.
Örülj, lelkem, mert van valaki, aki úgy szereti Istent, ahogy azt ő megérdemli. Örülj, mert van valaki, aki ismeri jóságát és értékét. És adj neki hálát, hogy küldött a földre valakit, aki így ismeri őt, név szerint egyszülött fiát. E védelme alatt kérheted és eljuthatsz odáig, hogy figyelembe véve, mekkora örömöt talál Fensége abban, hogy veled van, semmi sem akadályozhat meg téged abban, hogy örömödet leld benne. És örülj a te Istened nagyságának, és hogy méltó a szeretetre és a dicséretre. És hogy segítsen neked abban, hogy legyen bármilyen kis részed abban, hogy áldja nevét. És hogy valóban mondhasd: „Dicsérje lelkem az Urat”.
(Teréz Jézustól, A lélek kiáltása Istenhez 7)
