Hívjátok az Urat nappal és éjjel, sürgessétek kitartó imádsággal, amely valójában csak a szeretet másik kifejezése. És ez a hűség a szeretetben néha még el fogja kell viselni az Ő hallgatását, anélkül, hogy valaha is kételkednénk benne, ugyanúgy, ahogy elfogadjuk, hogy a hozzánk közel állók néha hallgatnak, és nem fordul meg a fejünkben, hogy kételkedjünk bennük. (…)
Teréz mondja: „Ha úgy tűnik, hogy elfelejtene, jó, szabad keze van benne, mert én már nem tartozom magamnak, hanem neki… Inkább ő fárad el, ha várat, mint hogy én fáradjak el a rá való várakozástól.“ (…) Mennyire megindít ez a bizalom!
(Mary David Totah, OSB /1957–2017/, Az Úr öröme; idézet Teréz levelezésének 103. számából)
