Úgy találom a tökéletességet, hogy az nagyon könnyű, mert megértettem, hogy elég, ha Jézust a szívéhez öleljük... Nézd a gyermeket, aki éppen feldühítette az édesanyját azzal, hogy rosszalkodott vagy nem hallgatott rá. Ha makacsul elbújik a sarokba, és rémülten kiált, hogy meg lesz büntetve, az édesanyja biztosan nem bocsátja meg neki a hibát. De amikor odamegy, kinyújtja felé a kezét, és mosollyal mondja: Csókold meg, többet nem csinálom, mit tehet az édesanya mást, mint hogy gyengéden a szívéhez öleli, és elfeledkezik a gyermekének rosszalkodásáról?... És mégis tudja, hogy az ő kedves kisfiú legközelebbi alkalommal megint meg fogja csinálni, de ez nem baj, ha újra a szívéhez öleli, sosem lesz megbüntetve...
(Szent Terézia, a Kis Jézusról, levelezés, levél 1896. július 12.)
